Interjú Nagy Zoltánnal, az I. Délvidéki Baranta Találkozó kiképzőjével

 

 

-Pontosan mi is az a baranta és honnan ered? Mondanál róla pár szót?

A baranta szó eredetileg harcot, harcra való felkészülést, jogos önvédelmet jelent. Maga a kifejezés rengeteg keleti népnél, de hazánk egyes részein is élő szó, így pl. a somogyi, zalai térségekben.
Hogy szemléltessük egy kicsit a barantát, azt hiszem ott kell kezdenem, ahol a magyar történelembe bekapcsolódnak, illetve ahonnan fennmaradtak a baranta hadak történetei.
Ezek hadak valamikor egy eléggé szerteágazó feladatkörrel rendelkeztek. Ők alkották a harcosok elitjét, ám csakis emberségben is példaértékű személyek lehettek a tagjai. Rendfenntartó feladatkörük is volt, vezetőjük a Horka a törzsszövetség főbírája volt, s az ő hadai voltak a baranta hadak.
A baranta hadak feladata volt a nemzet őrzése is. Minden olyan dolog ellen, ami a magyar nép életét, s a magyar kultúra létét belülről veszélyeztette szembe kellett szálljanak. Azt hiszem elég jól szemléltethetem ezt azzal, ha azt mondom, hogy Koppány is egy Horka volt.
A mai barantát hagyományos magyar harcművészetnek nevezzük. Mozgásanyagát, pásztoroktól, fegyveres táncokból, népi játékokból, régi öregek elbeszéléseiből, fennmaradt forrásokból rakták össze, innen maradtak ránk. A magyar harcos nem egy specializált jellegű harcos, hanem egy képességeiben tökéletesedő, szerteágazó ismereti tudása, gyakorlottsága, mozgáskultúrája által kiteljesedő harcos, aki jóformán minden kezébe került eszközzel egyformán, még pedig remekül harcolt. “A képességek teljessége az ember teljessége.”
Valójában a baranta sokkal többről szól, mint a fizikai értelemben vett harc. Talán egyszerűbben megérthető, ha azt mondjuk, hogy a baranta a magyar harcos útja, aki nem csupán a harctéren, de az élet minden területén egy életen át tartó munkálkodással, vállalással, és példamutatással küzd mindazért, mi számára fontos, mindazért, amit majd szebben, s jobban szeretne hátrahagyni az utánunk jövőknek. A magyar gondolkodás alapvetően ilyen, egy építő, s nem gyűlölködő, alkotó, s nem romboló szándékú, békeszerető, de harcra kész, s az embert, legyen az bármilyen nép fia is emberségében mérő világszemlélet, melynek szerves részét képzi az utánunk érkezőkről való felelősségteljes, atyai gondoskodás.

-Délvidéken viszonylag kevesen ismerik a barantát, más régiókban mi a helyzet?

Igen, sajnos a Délvidéken még nem igazán ismerik a Barantát, pedig a jelenben és a jövőben is hasznára válhatna az ittenieknek, s bizony élt itt néhány olyan vezér és vitéz, akik nevet adhatnának a helyi baranta csapatoknak. Nekem személy szerint a legnagyobb példaképeim éltek valamikor errefelé, úgy mint Botond, Hunyadi János, vagy Kinizsi Pál, no, valamerre az ő nyomdokaikban kellene haladnunk, nem feltétlenül a csatatéren, hanem a haza szolgálatában.

Más vidékeken például a Felvidéken és Erdélyben már Baranta szövetség is alakult, ha jól tudom, akkor 11 illetve 13 csapatot számlálva jelenleg, és az anyaországi területeken is szinte minden megyeszékhelyen és egyre több kisebb településen is alakulnak csapatok, jelenleg kb. 70-80 darabot számlálhatunk itt, valamint edzések indultak Svájcban, Németországban, ahol a helyi magyar közösségek érdeklődését keltette fel a baranta.  Az edzések szépen zajlanak, a közösségek működnek, gyarapodnak. Persze sok nehéz és embert próbáló feladaton kell keresztülvergődnie egy csapatnak és annak tagjainak, a megalakulástól, az edzéstartásig, de ez is része a felkészítésnek, a problémamegoldó képesség, az alkalmazkodás, a rengeteg feladat és vállalás, s bizony akik kiállják ezeket a próbákat, azok jó úton járnak afelé, amit én magyar ember képzésnek hívok, hogy jó és nemes lelkű magyar emberré legyen. Emberesedni azonban csak munkában lehet.

-Mi várható az I. Délvidéki Baranta Találkozón? Milyen programmal készültök?

A délvidéki találkozónk azt célozza meg, hogy az azokon résztvevők a lehető legtöbb barantás elméleti és gyakorlati tudás birtokába kerüljenek. Sajnos mindenre, ami a barantához kapcsolódik nem lesz időnk, de arra egy élet is kevés, mert a baranta tananyaga a magyar harci alkalmazások mellett a magyar hagyománykészlet minden eleme, a néptánctól a kézművességen át, a népművészetekig, népi bölcsességeikig, népi gyógyászatig…
Jelen pillanatban minderre nem lesz mód, mint ahogyan általában sincs. A baranta edzéseken elsősorban harci alkalmazásokat, képesség, mozgás és testkultúra fejlesztő gyakorlatokkal foglalkozunk, az elvárás pedig az, hogy a barantázó a magyar hagyománykészlet minden elemének magába szívását önmagától végezze, mind közösségi, mind autodidakta módon.
Az edzések fő célja olyan tudásanyag átadás, melynek elsajátításával a résztvevők, ha a lelkesedés és a szándék megvan, akkor elkezdhessenek baranta csapatokat létrehozni, s edzéseket tartani.
Az edzések gyakorlati anyaga a következőkből áll:
- Bot: Rövid bot (egy-másfél kezes kard), Hosszú bot (lándzsabot), botforgatás (fokos előkészítés, képességfejlesztés…), reflexgyakorlatok, botos táncok, botbirkózás
- Birkózás: Birkózó erősítő gyakorlatok, Övbirkózó elemek(40-50db), népi, kun és keleti birkózások (10-15 féle)
- pusztakezes elemek
- magyar késezési alapfogások és játékok
- népi játékok
- Böllön (Harci birkózás)
- vívás – szablya, lándzsa, kétkezes kard
- ostor (kb. 20-30 féle technika)
- moldvai és somogyi botos – kanász táncok, hajdú menet…
- alkalomadtán íjászat, hajítófegyver (csata csillag, kelevéz.)

-Ki jöhet el a találkozóra? Kinek ajánlod a részvételt?

A baranta mindenki számára nyitott, a legkisebbektől, a legmegbecsülendőbbekig.
Mindenkinek ajánlóm, aki vonzódik a magyar kultúra iránt, s aki úgy érzi, hogy talán több magyar közösségre, s nagyobb összetartásra, jobb kapcsolatokra lenne szükség.
Alapvetően azonban azoknak ajánlom, akik nem tudják megfogalmazni, hogy miért, de valamiért ott akarnak lenni, mert érzik a hívást….
S hogy kiket várunk, és kiket látunk szívesen, azt egy szóban ki tudom fejezni: Mindenkit! De hogy részletezzem egy kicsit a dolgot elárulok egy titkot:
A baranta talán az egyetlen olyan harcművészet a világon, amelyiknek legfőbb célja az, hogy megszűnjön. Mert az azt jelentené, hogy minden magyar ember magyarul él, küzd, gondolkodik és cselekszik, felelősségteljesen, igaz emberként!

 

Az I. Délvidéki Baranta Találkozó értékelése – “Ideje megfognunk egymás kezét!”

 

A szervezők beszámolója:

A hétvégén lezajlott az I. Délvidéki Baranta Találkozó Bácskossuthfalván.
Amikor jó embereket ismerünk meg, és új barátokat szerzünk, mindig nehéz beszélni róla, s leírni, hogy mi és hogyan is történt pontosan, és vannak olyan dolgok, amiket nehéz elmondani, amikhez még édes anyanyelvünk is kevésnek mutatkozik…
Én alapvetően azért mentem le, hogy az ottaniak bekapcsolódhassanak a baranta közösség szervesen működő – cselekvő, gondolkodó, és tettekre kész láncába, és újabb kapoccsal kapcsoljuk össze a magyar nemzetet, hogy újabb csapatok megalakulását alapozzuk meg, ezzel is elősegítve a délvidéki emberek egymás közötti, s a többi magyar közötti jó, testvéri kapcsolatot. Ez azt hiszem sikerült is, bár beismerem nem volt nehéz dolgom. Nem kellett túlragozzam a dolgot, mert fél szavakból is megértettek, sőt, volt amikor ki is segítettek…
Amikor az ember barantázni kezd eleinte talán nem is tudja, hogy miért teszi, aztán azok, akik képesek felülemelkedni a problémákon, a gyarlóságokon, és a kisszerűségen, akik lelkében nemesség szunnyad, azok egyre mélyebben belelátnak a baranta mozgalom mélységeibe, a benne rejlő lehetőségekbe…
Ez a kis bácskossuthfalvi közösség, akik a hétvégén összeverődtek, azt hiszem egy igen jó és aktív kis csapat, s közösségi életben, gyerekekkel való foglalkozásban, jókedvben és emberségben úgy vélem a baranta közösségeknek is sok mindenben példát mutathatnak… hiszen ez a cél, példát mutatni, tanulni, fejlődni, emberesedni és nemesedni, és magyar közösségeket alapítani, melyekben majd magyar gyermekeket lehet nevelni!
Ami a baranta edzéseket illeti, azt hiszem jó hangulatú, egyesek szerint kemény (szerintem enyhe) edzéseken bizonyították ügyességüket a helybeliek. A gyors felfogóképességnek és a tanulásnak hála elég szépen haladtunk. Az edzéseken megismerkedtek az ottaniak a somogyi kanásztánccal, és moldvai táncokkal, a baranta 4 pálcás vívórendszerének iskola és reflexgyakorlataival, a hosszú botot – vagy lándzsabotot átvettük 1-től 20-ig, a különböző fogásnemek ismertetése mellett, valamint néhány alap birkózó és böllön fogást is megnéztünk, e két utóbbit azonban nem erőltettem, mert az ösztönös technikák kiemelésére törekedtem, azaz inkább a küzdelmekre, bár azért állóképességben van hova fejlődni… Valamint a különböző botforgatási elemekkel, és bevezető jelleggel a botos képesség és erőfejlesztő gyakorlatok rejtelmeivel. Valamint néhány alap ostor gyakorlattal is (Csikós, külső csikós, duplacsikós, gulyás, gulyásváltó, kanász, lelkecske, hajtós, huszárnyolcas, törölközős, kontrás, ördög farok… és egyéb alapok és összevonások…). Ami az alapokból kimaradt, azt a következő hétvégén pótoljuk: Késezés, vívás, pusztakézes elemek, a vívóiskola maradék rendszere: víváselemzés, vívás…
A hétvége alkonyán egy összefoglalásra, és a továbbiak megbeszélésére került a szó. Örömmel jelentem, hogy a Délvidéken, Bácskossuthfalván minden szombaton lesznek edzések, a márciusi kiskun összevonásra eljön a csapat, valamint a továbbiakban történő élő kapcsolat és tudásátadás érdekében minden hónapban lesz egy 1-2 napos baranta találkozó. Ez azt hiszem magáért beszél. Sőt, azóta csak két nap telt el, de már megkerestek Magyarkanizsáról is, hogy ott is szeretnének hasonlót, én pedig nem leszek rest. Valamint egyéni érdeklődők is szép számmal akadnak, sok internetes portálra is eljutott a hír….. Ahogyan mondani szoktam: Alakulnak a dolgok!

Egy kis üzenetet is hoznék, amit az ottani csapatvezető, a református lelkész Móricz Árpáddal folytatott beszélgetéseim egyikén hangzott el: “Ideje megfognunk egymás kezét!”

Harci Nagy Zoltán / Medve

 

Forrás:www.magyarazat.info